TERET ADUNK

A szempillaspirál története

Manapság az egyik legkedveltebb, legáltalánosabban használt sminkeszköz a szempillaspirál. Aki ki akarja emelni szemét, számtalan szempillaspirál márka és formula közül válogathat. Sok jelenlegi szempillaspirál márka olyan címkékkel büszkélkedhet, mint a „szemorvos által tesztelt”, „tiszta”, „nem mérgező” és „hipoallergén”, a ezek a címkék biztosítják a potenciális vásárlókat arról, hogy amit a szemük közelében használnak nap mint nap, az biztonságos. Ám nem volt ez mindig így. Ilyen címkéket  ugyanis soha  nem lehetett volna felragasztani a szempillaspirál őseire.

Bár az ókori egyiptomiaktól egészen a viktoriánus korszakig összetételében változott a szempillaspirál, mindnek volt egy közös jellemzője: ma nem szívesen használnánk őket. El is mondjuk, miért.

A szempillaspirál eredete

A híres egyiptomi királynő, Kleopátra idejében a férfiak és a nők úgy javítottak a szemük megjelenésén, hogy valamilyen ragacsos, fekete pasztát kentek a szempilláikra és a szemkörnyékükre egy elefántcsontból vagy csontból készült eszközzel. Míg az összetevői ennek az ősi „szempillaspirálnak” általában változóak voltak, a leggyakoribbak közé az égetett mandula, a karamella, a méz, a víz tartozott. A legfontosabb összetevő pedig a krokodiltrágya volt.

Az ókori rómaiak is használták a szempillaspirál egy formáját a szempilláik felfrissítésére, bár náluk ezt többnyire a nők tették, mivel a sötétebb, megerősített szempillákról azt mondták, hogy a tisztaságot jelképezik. Bár nem tartalmaztak állati ürüléket a készítményükben, mégsem volt az ő anyaguk sem biztonságos. A rómaiak égetett parafa, rózsaszirom, datolyamag, hamu és korom keverékét használták, attól függően, hogy mi állt rendelkezésükre. 

A reneszánsztól a viktoriánus korig

A reneszánsz idején egy teljesen új irányzat jelent meg. Akkoriban az arc legszebb része nem a szem vagy az ajkak voltak, mint ahogyan ma gondoljuk, hanem a homlok. Ennek megfelelően a korabeli nők valójában nem kiemelni, hanem elcsúfítani, eltüntetni akarták a szemüket és a szemöldöküket, hogy homlokukat jobban kiemeljék. Ezért kitépkedték a szemöldököt és a szempillát, és a hajat jó szorosan hátrahúzták.

Amikor I. Erzsébet angol királynő trónra került, a tűzvörös haj divatba jött. A nők elkezdték festeni a szempilláikat és a szemöldöküket, de olyan kezdetleges eszközökkel, amiktől gyakran kihullottak a szempillák. Ez azonban nem aggasztotta őket túlságosan.

A viktoriánus korban aztán a szempillák újra divatba jöttek. A korabeli nők szénport vagy égett lámpaolajat használtak a célra.

1872-ben Eugène Rimmel francia parfümész megalkotta az első kereskedelmi forgalomban kapható szempillaspirált, ami szénpor és vazelin egyszerű kombinációja volt. 1917-ben a testvérek, Maybel és Thomas Lyle Williams a tengerentúlon feltalálták az általuk „első modern, mindennapi használatra szánt szemkozmetikumnak” titulált szempillaspirált, ami olajokkal összekevert vazelin volt. A szempillakenőcs általuk kreált változatát Thomas a testvére nevéből alakítva Maybelline-nek nevezte el. 

A ma is ismert szempillaspirál Helena Rubinstein nevéhez köthető, aki 1957-ben új korszakot indított a szempillaspirálok történetében. Kikísérletezett egy olyan anyagot, ami már krém alapú volt. Ezt egy kis csőbe töltötték, amihez ecset is tartozott.

Azóta a szempillaspirál verseny robbanásszerűen kiéleződött, számtalan márka és formula verseng a szépség szerelmeseinek pénzéért. És bár már nem használunk krokodilürüléket a készítményekben, ez nem jelenti azt, hogy a modern szempillaspirálban ne lennének olyan összetevők, amiket valószínűleg kerülni szeretnénk. Ezért célszerű ellenőrizni a termékek címkéit, mielőtt vásárolunk. Figyelni kell arra, hogy nem tartalmaznak-e potenciálisan allergén tartósítószert, parabéneket, vagy egyéb káros anyagokat.

A szépség fontos! Gyere, és bátran nézz körül drogériánkban, válaszd ki a számodra legmegfelelőbb terméket – és ragyogj!